FONTOS A KAMARA SZOLGÁLTATÓ JELLEGÉNEK ERŐSÍTÉSE - Interjú Agócs Gáborral

– Ön a Magyar Könyvvizsgálói Ka­mara Budapest Fővárosi Szervezeté­nek alelnöke és a Pénz- és Tőkepiaci Tagozatának elnöke. Hogyan épül fel a munkája, és hogyan tudja ezt ös­szeegyeztetni a KPMG-nél betöltött pozíciójával?

– Sőt a kamara központi elnökségé­nek is tagja vagyok. Így a kamarán belül ez egy hármas pozíció, ezek mind más-más terültek, de egymást kiegészítve, ami egyrészt azt jelenti, hogy az egyik segíti a másikat, és alapjában véve egy­másra épülnek. Az én részemről pedig ez teszi változatosabbá, sokszínűbbé a munkámat, de természetesen az időmet megfelelően kell allokálni.

A központi elnökségben átlagosan havonta egyszer ülésezünk, itt mindig a kamara egészét átfogó, a könyvvizs­gálói szakma jövőjét meghatározó dön­téseket hozunk.

A Budapest Fővárosi Szervezetben al­elnök vagyok. Ez a kamara legnagyobb helyi szervezete, hozzávetőlegesen 1600 könyvvizsgálóval, ami a teljes kamarai létszám közel 40 százalékát teszi ki. Itt az a cél, hogy a fővárosi tagokat kiszol­gáljuk, elsősorban oktatási, továbbkép­zési és minőség-ellenőrzési területen.

A harmadsorban pedig a Pénz- és Tőkepiaci Tagozat elnökségének vagyok a vezetője. A tagozat azokat a könyv­vizsgálókat fogja össze, akik a „legve­szélyesebb” ügyfeleket szolgálják ki, ide tartoznak többek között a tőzsdén jegyzett gazdálkodók, bankok, bróker­cégek, biztosítók, pénztárak. Ezen in­tézmények könyvvizsgálata különösen érzékeny területnek mondható, hiszen ügyfélpénzeket kezelnek, beszámolójuk pedig komplexebb. A tagozatnak bő 300 fő tagja van, akik részben aktív könyv­vizsgálók, részben pedig szüneteltető kamarai tagok, akik pénzügyi vonalon dolgoznak, akár mint gazdasági veze­tők, akár mint főkönyvelők vagy eset­leg ellenőrök más felügyeleti szervnél. Mindenképpen szükséges, hogy ők je­lenős szakmai támogatást kapjanak. Itt is különösen fontos az oktatás, tovább­képzés és a konzultáció, ami akár egy konkrét ügyfelet érintő kérdéseknél is felmerülhet. Kiemelném még a kapcso­lattartást a felügyeleti szervekkel, el­sősorban az MNB-vel, mely szervezet ezen intézmények felügyeletét közvet­lenül látja el. Mi is egyfajta ellenőrző szerepet töltünk be ezeknél az ügyfe­leknél, így az MNB-vel egymás mel­lett kell dolgoznunk.

A KPMG-nél már 25 éve dolgozom, ebből 15 évet partnerként tevékenyked­tem, itt is elsősorban a „veszélyes” ügy­felek kiszolgálásával foglalkozom, ban­kok, közérdeklődésnek kitett gazdálko­dók könyvvizsgálójaként. Jelenleg regionális partneri pozíciót töltök be, a ke­let-közép-európai régió minőségbizto­sítási szakértője vagyok.

Az idei évtől munkámat már félál­lásban végzem, melynek az egyik oka, hogy jobban tudjam koordinálni az idő­met, így több marad a családra, kikap­csolódásra és a kamarai teendőkre is.

– Milyen feladatok állnak ön és a kamara előtt?

– Sok feladat áll előttünk, és közülük az egyik legfontosabb, hogy a különböző szakmai feladatoknak megfeleljünk. Nem­régiben új és módosított nemzetközi könyv­vizsgálati standardok jelentek meg, ezek­nek el kell készíteni a magyar fordítását, ami elsősorban a szakértői bizottság fel­adata, az elnökség ezt jóváhagyja, és na­gyon fontos az is, hogy ezeknek az okta­tása, továbbképzése is megtörténjen. A kö­telező oktatásba be kell építeni ezeknek a tudásanyagoknak az átadását is.

Fontos feladat és szívügyem még az elektronikus aláírás elterjesztése, nö­velve ezzel a bizalmat és segítve a ha­tékonyabb munkavégzést. A kamarai elnökség nemrég döntést hozott, mely szerint 1000 fő könyvvizsgálónak in­gyenesen biztosítja az elektronikus alá­íráshoz történő hozzáférés lehetőségét, ami nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy tágabb körben is elterjedjen, ezzel biz­tosítva a hitelességet és egy magasabb fokú bizonyosságot, amit a könyvvizs­gálói jelentések nyújthatnak az ügyfe­lek számára, és természetesen a rugal­masabb munkavégzést, ami a mostani időszakban jobban előtérbe került.

Ami még nagyon fontos, az a szol­gáltató kamarának az erősítése, hogy a könyvvizsgáló kollégák ténylegesen érezzék, hogy a kamara szolgáltatást nyújt számukra, nem pedig egy szük­séges teher, ahova tagdíjat kell fizetni. Már jelenleg is sok olyan szolgáltatást kapnak a könyvvizsgálók, amit a mun­kájuk során fel tudnak használni, ide­értve a cégtár-, jogtárszolgáltatást, a to­vábbképzéseket, a konzultációs szolgálat elérhetőségét vagy éppen az előbb emlí­tett elektronikus aláíráshoz történő hoz­záférés lehetőségét.

– Milyen változásokra számít a ka­mara életében a következő öt évben?

– Amiről már régóta beszélünk a ka­marában, mégis nagyon nehéz benne elő­rehaladni, az a kamarai létszámcsökke­nés problematikája, és úgy látjuk, hogy ez sajnos nem egy lassuló folyamat. Az elmúlt 10 évben átlagosan évi 3-4 száza­lékkal csökkent a kamarai taglétszám, tehát most hozzávetőlegesen 1000 fővel kevesebb kolléga dolgozik, mint 10 év­vel ezelőtt. Ez különösen a kisebb he­lyi szervezeteket nyomasztja, ahol eleve kisebb volt a létszám, és ez csökkent to­vább. Jogosan merül fel, hogy érdemes-e fenntartani ott a teljes helyi infrastruk­túrát. Ezek mind nagyon nehéz kérdé­sek, amelyekről a következő időszakban is döntéseket kell hoznunk.

Ezenkívül aminek még előtérbe kell kerülnie, az a minőségi munka és ami ezzel együtt jár, hogy a könyvvizsgálati díjaknak is növekedni kell.

– Összességében hogyan látja a könyvvizsgálat jövőjét?

– A jövő tekintetében nagyon fontos, hogy az automatizálás megjelent és erő­södni is fog. Az, hogy a NAV-nál az on­line számla elindult két évvel ezelőtt, az nemcsak a NAV-nál és gazdaság ki­fehérítésében jelent előrelépést, hanem ezek az adatok a könyvvizsgálók életé­ben is egyfajta munkamódszer-változást jelenthetnek, hiszen ezeknek az adatok­nak az átvételével sok könyvvizsgálati terület könnyebben ellenőrizhetővé vá­lik, és sokkal nagyobb bizonyosság nyer­hető ezekből a harmadik féltől származó adatokból, mint ha magától az ügyféltől kapták volna meg a könyvvizsgálók. A jövő tekintetében a minőség folyama­tos növelése, a dokumentációs igények növekedése és az automatizálás az, ami erősödni fog.

– Mit gondol, az elkövetkezendő években hogyan változhat meg a könyv­vizsgálók munkája?

– Az automatizáltság miatt egy más­fajta szemléletmódra van szükség, azok a könyvvizsgálók, akik járatosabbak a számítástechnika területén, előnybe ke­rülnek, hatékonyabban tudnak dolgozni. Egy növekvő verseny várható valószínű­leg a csökkenő létszám következtében. Ez azt idézi elő, hogy a könyvvizsgálók versengenek majd az ügyfelekért, de ez már most is látható.

 – Mit gondol a fiatalokról és az után­pótlásról?

– Ez szintén nagyon nehéz kérdés, er­ről a kamaránál is és a KPMG-nél is na­gyon sokat beszélünk, sőt, én vizsgázta­tok is kamarába belépő tagokat. Azért ne­héz ez, mert nem vonzó a könyvvizsgálói pálya azoknak, akik elvégzik az egyete­met és fel vannak vértezve egy viszony­lag nagy tudással. Hiszen ők akkor arra vágynak, hogy minél előbb dolgozzanak, pénzt keressenek és elkezdjék élni az éle­tet. A könyvvizsgálói pálya pedig azzal jár, hogy az egyetem vagy főiskola elvég­zése, a diploma megszerzése után kezdő­dik még egy hároméves időszak, amit ta­nulással és vizsgázással kell tölteni, jel­lemzően munka mellett, ezt követi még egy kétéves mentori időszak, kompeten­ciavizsgával kiegészítve, és csak ezután kaphat valaki jogosultságot arra, hogy sa­ját maga írhasson alá könyvvizsgálati je­lentéseket. Ráadásul, ha valaki speciális intézmények könyvvizsgálatával szeretne foglalkozni, ott még további két évet je­lent egy ilyen minősítés megszerzése. A mai generációnak ez nem annyira vonzó, bár a kamara sokat tett és tesz azért, hogy segítse a fiatalok pályára terelését, de a sebesség lassú.

A nagy cégek a nemzetközi oktatási rendszert használják, az ACCA-t (Association of Chartered Certified Accoun­tants). Ennek teljesítése hozzávetőlege­sen három év, ha valaki ezt elvégzi, ak­kor jogos elvárás tőle, hogy a magyar rendszerben is elfogadják, honosítsák. Ebben a tekintetben is voltak és most is folyamatban vannak a kamarában vál­tozások, illetve a mentori időszak egy évre való csökkentése is segítené azok­nak a jövőbeni kollégáknak a beillesz­kedését, akik tényleg elszántak. Azt szoktam mondani, hogy a könyvvizs­gálat egy egyirányú utca. Ha valaki ez­zel szeretne foglalkozni, általában meg­találja a számításait, hiszen változatos munkával, változatos ügyfélkörrel tud előrelépni és jó karrierlehetőséget be­futni, de ha valaki átáll például egy fő­könyvelői, pénzügyi vezetői pozícióba, onnan visszatérni a könyvvizsgálatba szinte lehetetlen.

– A pénzügyi kockázatokra a mostani helyzetben különösen figyelni kell. Mi okozhatja ebben a legnagyobb kihívást egy könyvvizsgáló számára?

– Egy könyvvizsgáló életében nem­csak most, hanem mindig nagyon ne­hezen kezelhető tétel volt a bizonyta­lanság. Akár a jelenre nézve, akár a jö­vőre tekintettel minden, ami bizonyta­lanságot eredményez, azt nagyon nehéz kezelni. Ami ehhez hozzáadódott, az az, hogy egy olyan helyzet jött létre a világjárvánnyal, amire nem volt koráb­ban tapasztalat, és ugyanez érvényes az orosz–ukrán háborúra is. Tehát nincs előttünk példa, hogy egy ilyen hely­zetben hogyan lehet eljárni. Vannak olyan területek a beszámolóban, ame­lyek a bizonytalanságot kezelik – cél­tartalékot kell képezni bizonyos ese­tekben, értékvesztést kell elszámolni, megfelelő bemutatásokat tenni a kiegé­szítő mellékletben, és ott van a vállal­kozás folytatásának elve – ezeket kell áttekinteni egy könyvvizsgálat során.

– A veszélyhelyzet miatt több cég élt a hitelmoratórium lehetőségével. A ka­matfelfüggesztés milyen hatással lehet a cégek és a könyvvizsgálók életére?

– A hitelmoratórium nagyon sok cég esetében életmentő volt abból a szem­pontból, hogy ezen időszak alatt nem kellett törlesztést és kamatokat fizetni, és ez segített a túlélésben is. Azonban a kamatok nem tűntek el, csak halmozód­tak, és a moratórium végével ezek meg­fizetése is esedékessé válik. Sőt, most egy növekvő kamatkörnyezetben élünk, így a kamatok további súlyos terheket je­lentenek majd a gazdálkodóknak. Azt is pontosan tudjuk, hogy sajnos nem min­den szektor jött ki teljes mértékben a válságból, sőt, az orosz–ukrán konflik­tus hatására bizonyos szektorok ugyano­lyan érintetté válhatnak, mint korábban. A törlesztés újrakezdését már látjuk, és azt is, hogy ez nehézségeket okoz bizo­nyos szektorokban, mint például a ven­déglátásban vagy a turizmusban.

– A vállalkozás működésének meg­kérdőjelezése az elmúlt év hatásainak következtében új feladatok elé állí­totta a vállalatok vezetőit és a könyv­vizsgálókat. Mit jelentett a tevékeny­ség folytatásának elve a koronavírus és az orosz–ukrán konfliktus előtt, il­letve mit jelent most?

– A bizonytalanságot jelenti, melyet úgy kell kezelni, hogy korábban ilyen jellegű gyakorlati tapasztalatot nem sze­reztek a könyvvizsgálók. A kamara annyiban tud segíteni, hogy egy nagyon részletes anyagot tett fel a honlapjára, amelyet a szakértői bizottság készített el, ez szempontokat és általános irány­mutatásokat ad a könyvvizsgálóknak, de minden kollegának saját magának kell a munkát elvégeznie és a nehéz dönté­seket meghoznia.

Általános ajánlás, hogy a kiegészítő mellékletben legyen egy olyan rész, amelyben a gazdálkodó bemutatja, hogy hogyan gondolja el az elkövetkezendő 12 hónapot, és ezt a részt a könyvvizs­gáló különös gondossággal és szkep­ticizmussal nézze át.

– Kivonul Oroszországból az orosz– ukrán konfliktus miatt a BIG4 közül kettő is. Milyen következményekkel jár­hat ez az ottani vállalatok könyvvizs­gálatára? Hogy lehet elképzelni a te­vékenység megszüntetést, mennyi időt vesz ez igénybe?

– Már mind a négy nagy cég ilyen vagy olyan formában kivonulást jelen­tett be. Sőt, már a BIG4 alatt lévő na­gyobb könyvvizsgáló cégek jelentős ré­sze is bejelentette, hogy kivonul Orosz­országból és Fehéroroszországból. Ez lényegileg azt jelenti, hogy ezek a cé­gek leválnak a hálózatukról, tehát nem használhatják a továbbiakban a nevet, az infrastruktúrát és a mögöttes tudás­bázist sem. Természetesen ez egy hos­szabb, hónapokban mérhető folyamat, ami alatt ezt meg lehet valósítani. Ez azért érdekes, mert ezek az oroszországi cégek valószínűleg tovább fognak mű­ködni más név alatt, hiszen Oroszor­szágban is kötelező a könyvvizsgálat a közérdeklődésű cégek számára, és azon vállalatoknak is, amelyeknek a bevétele 400 millió rubel (2 milliárd forint), a mérlegfőösszege pedig 60 millió rubel (300 millió forint) felett van. Tehát nem szűnhet meg egy könyvvizsgáló cég azért, mert nem tartozik bizonyos há­lózathoz. A kérdés még az, hogy hány ügyfél marad, azaz, hogy az ügyfelek­nek milyen aránya vonul ki Oroszor­szágból. Ennek a hatása azonban csak a későbbi években lesz látható.

NÉVJEGY

52 éves, nős, egy 17 és egy 13 éves gyermek édesapja.
1991-ben villamosmérnökként diplomázott a Kandó Kálmán Főisko­lán, egy évvel később ugyanott szerzett vállalkozó menedzser végzett­séget.
1994-ben értékpapír-forgalmazó szakvizsgáját az Állami Értékpapír és Tőzsdefelügyeletnél tette le.
1995-ben a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán Salgótarjánban közgaz­dászként pénzügy-pénzintézet szakon végzett.
1999-től tagja az ACCA-nak.
2000-ben lett okleveles könyvvizsgáló a Magyar Könyvvizsgálói Ka­maránál, ugyanettől az évtől adószakértő.
1995-től 1997-ig a Coopers & Lybrand Kft. audit seniora volt.
1997-től a KPMG Hungária Kft. bejegyzett könyvvizsgálója, 15 éve partner, jelenleg a közép-európai régió minőségbiztosítási szakértője.
2005 óta a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Pénz- és Tőkepiaci Tago­zatának elnöke.
2011-től az MKVK Budapest Fővárosi Szervezet alelnöke.
2015-től elnökségi tag.