TARTOZIK KÖVETEL - A ROVAT CÉLJA, HOGY SEGÍTSÉGET NYÚJTSON A LEGGYAKRABBAN ELŐFORDULÓ GAZDASÁGI ESEMÉNYEK SZÁMVITELI ELSZÁMOLÁSÁHOZ

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 57. § (3) bekezdésének előírása lehetőséget ad a be­fektetett eszközök között kimutatott eszkö­zök piaci értékelésére. Az értékelési eljárás bevezetése a számviteli politika ilyen irányú módosításával történhet. Az értékelési tar­talék a saját tőke része, így ezt az értékelé­si eljárást – többek között – akkor célszerű alkalmazni, ha a vállalkozó kedvezőbb sa­játtőke-helyzetet szeretne kimutatni (példá­ul veszteséges gazdálkodás miatti sajáttő­ke-vesztés kompenzálására). Ez az eljárás mikrogazdálkodói egyszerűsített éves be­számoló készítése esetén nem alkalmazható.

Értékelésbe bevont eszközök köre

A számviteli törvény hivatkozott előírása szerint ha a befektetett eszköz piaci érté­ke jelentősen meghaladja az eszköz könyv szerinti értéket (a nyilvántartásba vételkor megállapított bekerülési értéket, illetve im­materiális jószágnál, tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értéket), akkor ezen eszköz a mérlegben piaci értéken is felve­hető. Ez esetben a bekerülési érték, illetve immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevé­telével meghatározott nettó érték és a piaci érték különbözetét az eszközök között ér­tékhelyesbítésként, a források között – az értékhelyesbítés összegével azonos összeg­ben – értékelési tartalékként lehet kimutatni.

Így a piaci értékelésbe a befektetett esz­közök között kimutatott eszközök közül az alábbiak vonhatók be:

– vagyoni értékű jogok,

– szellemi termékek,

– tárgyi eszközök (beruházások és a be­ruházásokra adott előlegek kivételével),

– tulajdoni részesedések.

A piaci értékelés módszertana

A számviteli törvény nem szabályozza, hogy a piaci érték meghatározása hogyan történjen, így a vállalkozónak számviteli politikájában kell a piaci értékelés mód­szerét rögzítenie. A számviteli törvény az egyedi eszközök mérlegkészítéskori pi­aci értékének meghatározását nem köti szakértői értékbecsléshez. A számviteli törvény 59. §-ának (2) bekezdése azon­ban kötelezően előírja, hogy az egye­di eszköz piaci és könyv szerinti értéke közötti különbözet (az értékhelyesbítés) megállapításának, elszámolásának sza­bályszerűségét a könyvvizsgálónak a kö­telező könyvvizsgálat keretében ellenőriz­nie kell. Amennyiben a könyvvizsgálat nem kötelező, az értékelés felülvizsgála­tával független könyvvizsgálót kell meg­bízni.

A piaci érték meghatározása – többek között – az alábbi módszerekkel történhet:

– várható eladási ár,

– utánpótlási ár,

– összehasonlító árak,

– egyéb módszerek (mint például a ré­szesedések esetében a részesedésre jutó saját tőke alapján).

A vállalkozó számviteli politikájában ezen túlmenően rögzíteni kell, hogy ezen értékelési eljárás tekintetében a könyv szerinti érték és a piaci érték különböze­tének megállapítása során mit tekint jelen­tősnek.

Értékhelyesbítés, értékelési tartalék számviteli kezelése

A számviteli törvény 58. § (6) bekezdésé­nek előírása alapján az értékhelyesbítést és az értékelési tartalékot egyedi eszközönként kell nyilvántartani. Az egyes eszközöknél ki­mutatott értékhelyesbítés és értékelési tar­talék azonos összeggel nőhet, illetve csök­kenhet, így az értékelési tartaléknak és az értékhelyesbítésnek mindig azonos össze­gűnek kell lennie. Ezen előírásból követke­zik, hogy az értékelési tartalékkal szemben semmilyen sajáttőke-művelet nem lehetsé­ges (mint például a jegyzett tőke emelése), illetve annak terhére kötelezettség sem tel­jesíthető.

Az előírásokból következik az is, hogy negatív értékhelyesbítés és negatív értéke­lési tartalék nem szerepelhet a könyvekben. Az értékhelyesbítés csökkentése az értéke­lési tartalék erejéig történhet, ha a piaci ér­ték ennél is tartósan alacsonyabb, akkor a mérlegfordulónapon az eszközre terven fe­lüli értékcsökkenést vagy értékvesztést kell elszámolni.

A piaci értéken történő értékeléskor (az első alkalommal) a könyv szerinti (nettó) érték és a piaci érték különbözetét érték­helyesbítésként kell kimutatni. A követ­kező üzleti év(ek)ben – minden évben – a mérlegfordulónapi értékelés keretében meg kell állapítani – és dokumentálni is kell – a piaci értéket. Ezt követően a pia­ci értéket össze kell vetni az eszköz könyv szerinti értékével, meg kell állapítani a ket­tő különbözetét.

Az egyedi eszközönként megállapított ér­tékhelyesbítések tárgyévi és előző évi össze­geinek – leltárral alátámasztott – különbsége

– növeli az értékelési tartalékot, ha a tárgyévi értékhelyesbítés meghaladja az előző évit,

– csökkenti az értékelési tartalékot, ha a tárgyévi értékhelyesbítés kevesebb az előző évinél, legfeljebb az előző évi ér­tékhelyesbítés összegéig.

Ha az eszközt – amelyhez értékhelyes­bítés kapcsolódik – kivezetik a könyvekből (értékesítés, selejtezés, hiány vagy megsem­misülés miatt), akkor az egyedi eszközhöz kapcsolódó értékhelyesbítést is ki kell vezet­ni az értékelési tartalékkal szemben.

Az eszközök piaci értékét a mérleg-fordulónapra vonatkozóan kell megállapíta­ni, ebből következően az értékhelyesbítés és az értékelési tartalék év közben nem nő­het, az előbb említett kivezetések miatt csak csökkenhet.

Terv szerinti, terven felüli értékcsökkenés kapcsolata az értékhelyesbítéssel

A gyakorlatban a tárgyi eszközökkel, imma­teriális javakkal kapcsolatosan gyakran fel­merülő kérdés, hogy ha alkalmazzák a piaci értékelést, akkor a tárgyi eszközök, immate­riális javak terv szerinti értékcsökkenését to­vábbra is el lehet-e számolni, hiszen a piaci értékeléssel a vállalkozó azt állítja, hogy az eszköz többet ér.

A piaci értékelés és a terv szerinti értékcsökkenés elszámolása között nincs közvetlen kapcsolat, így az eszköz piaci érté-ken történő értékelése, a piaci érték és a nettó érték közötti különbözet értékhelyesbítéskénti kimutatása nem jelenti azt, hogy ezt követően nem kell, illetve nem lehet terv szerinti értékcsökkenést elszámolni.

A számviteli törvény 53. §-ának (5) be­kezdése szabályozza, hogy a terv szerint el­számolt értékcsökkenés mikor változtatható meg. A törvényi előírás szerint: ha az éven­ként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figye­lembe vett körülményekben (az adott esz­köz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és várható maradványér­tékében) lényeges változás következett be, akkor megváltoztatható a terv szerinti érték­csökkenés.

A számviteli törvény előírása alapján üzembehelyezéskor kell a tárgyi eszköz, immateriális jószág maradványértékét meg­határozni. Az eszköz üzembehelyezésekor megállapított használati idő alatt azonban az eszköz maradványértéke változhat (pél­dául nőhet), de ha ehhez kapcsolódóan nem növekszik az eszköz bekerülési értéke (beruházás, felújítás ráaktiválása miatt), ak­kor a terv szerinti értékcsökkenést nem lehet megváltoztatni (másképpen megfogalmaz­va: önmagában a maradványérték változása a terv szerinti értékcsökkenés elszámolását nem befolyásolhatja). Így a piaci értékelés és a terv szerint értékcsökkenés párhuzamosan megjelenhet a könyvekben.

Arra azonban fel kell hívni a figyelmet, hogy a piaci értékelés bevezetésével a már elszámolt terv szerinti értékcsökkenést nem lehet visszaírni, az immateriális jószág, tár­gyi eszköz nettó értékét nem lehet növelni.

A számviteli törvény értékhelyesbítés­re vonatkozó előírásaiból az is következik, hogy ha egy adott üzleti évben a piaci ér­tékelésbe bevont tárgyi eszközökhöz, im­materiális javakhoz kapcsolódóan értékhe­lyesbítést mutatnak ki, az adott eszközhöz kapcsolódóan terven felüli értékcsökkenés kimutatása nem lehetséges. A piaci érték növekedése miatt először ugyanis a korábbi üzleti év(ek)ben elszámolt terven felüli ér­tékcsökkenést kell visszaírni az egyéb be­vételekkel szemben, majd ha ettől is több a piaci érték, csak azt a többletet lehet érték­helyesbítésként kimutatni.

Az értékelési eljáráshoz kapcsolódó információk a kiegészítő mellékletben

A számviteli törvény 59. §-ának előírása alapján a kiegészítő mellékletben be kell mutatni legalább a vagyoni értékű jogok, a szellemi termékek, az ingatlanok, ideértve az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni ér­tékű jogokat is, műszaki berendezések, gé­pek, járművek, továbbá egyéb berendezé­sek, felszerelések, járművek, tenyészállatok, tartós tulajdoni részesedést jelentő befekte­tések részletezésben az értékhelyesbítések:

– nyitó értékét,

– növekedését,

– csökkenését,

– záró értékét.

Ezen túlmenően a kiegészítő melléklet­ben ismertetni kell a piaci értéken történő értékelés alkalmazott elveit és módszereit.

Számlaösszefüggések:

1. A piaci értékelésbe a tárgyév mérlegfordulónapján bevont egyedi eszkö­zök értékhelyesbítésével azonos összegű ér­tékelési tartalék könyvelése, illetve az érté­kelésbe már a korábbi üzleti években bevont eszközök értékhelyesbítése mérleg-forduló­napi összege különbözetének (növekedésé­nek) elszámolása a mérlegfordulónappal:

T 117. Immateriális javak értékhelyesbítése

T 127. Ingatlanok értékhelyesbítése

T 137. Műszaki berendezések, gépek, jármű­vek értékhelyesbítése

T 147. Egyéb berendezések, gépek, járművek értékhelyesbítése

T 157. Tenyészállatok értékhelyesbítése

T 177. Részesedések értékhelyesbítése

K 417. Értékelési tartalék

2. Az értékelésbe már a korábbi üzleti év(ek)ben bevont egyedi eszközök értékhe­lyesbítése mérlegfordulónapi összege előző évhez viszonyított különbözetének (csökke­nésének) elszámolása mérlegfordulónapon

T 417. Értékelési tartalék

K 117. Immateriális javak értékhelyes­bítése

K 127. Ingatlanok értékhelyesbítése

K 137. Műszaki berendezések, gépek, járművek értékhelyesbítése

K 147. Egyéb berendezések, gépek, járművek értékhelyesbítése

K 157. Tenyészállatok értékhelyesbítése

K 177. Részesedések értékhelyesbítése

3. Az értékelési tartalék, értékhelyesbítés kivezetése év közben az értékelésbe bevont egyedi eszköz könyvekből történő kivezeté­sének időpontjával

T 417. Értékelési tartalék

K 117. Immateriális javak értékhelyes­bítése

K 127. Ingatlanok értékhelyesbítése

K 137. Műszaki berendezések, gépek, járművek értékhelyesbítése

K 147. Egyéb berendezések, gépek, járművek értékhelyesbítése

K 157. Tenyészállatok értékhelyesbí­tése

K 177. Részesedések értékhelyesbí­tése