A Tanács jóváhagyta a multinacionális társaságok adózási információinak cseréjét
A Gazdasági és Pénzügyi Tanács (ECOFIN) 2016. május 25-i ülésén elfogadták a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló irányelvet. Az irányelv az OECD országonkénti jelentéstételre vonatkozó ajánlását ülteti át.
A legalább 750 millió euró összevont, csoportszintű bevétellel rendelkező multinacionális társaságok számára már a 2016-os pénzügyi évre vonatkozóan kötelezővé válik az országonkénti jelentés benyújtása az adóügyi illetőségük szerinti tagállam adóhatóságához. Ha a vállalatcsoport anyavállalata nem rendelkezik az EU-ban adóügyi illetőséggel és nem nyújt be jelentést, ezt az uniós leányvállalatain keresztül teszi majd meg, kötelezően a 2017-es pénzügyi évtől, 2016-ban viszont még csak önkéntes alapon.
Az irányelv előírja az adóhatóságok számára a jelentések automatikus cseréjét, a transzferárazáshoz kapcsolódó adókikerülési kockázatok felmérése érdekében.
A jelentések benyújtására az irányelv minden pénzügyi évet követően 12 hónapos határidőt biztosít, további három hónapot pedig az automatikus információcserére.
A multinacionális társaságok adózásával kapcsolatos információcseréről szóló irányelv szövege magyar nyelven is elérhető a http://data.consilium.europa.eu/ doc/document/ST-7148-2016-INIT/hu/ pdf internetes oldalon keresztül.
Rendelet a pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként használt indexekről
Az Európai Unió Tanácsa 2016. május 17-én új szabályokat fogadott el a pénzügyi referenciamutatók pontosságának és integritásának javítása érdekében. A rendelet célja, hogy a közelmúlt manipulációs botrányait követően helyreállítsa a bizalmat a pénzügyi referenciamutatóként használt indexek iránt. A referenciamutatók megalapozottságának és megbízhatóságának javításával erősíteni kívánja a pénzügyi piacok iránti bizalmat.
A rendelet jogilag kötelező magatartási kódexet vezet be az adatszolgáltatókra vonatkozóan, amely megalapozott módszerek alkalmazására, valamint elegendő mennyiségű megbízható adat figyelembevételére kötelezi őket. A konkrét előírások között szerepel, hogy amennyiben azok rendelkezésre állnak, tényleges ügyletekre vonatkozó bemeneti adatokat kell használniuk. Azokban az esetekben azonban, amikor az ügyleti adatok nem elegendők, más adatok is felhasználhatók.
Bár a rendelet széles hatályú, a kritikusnak ítélt referenciamutatókra szigorúbb szabályokat állapít meg, így például az érintett illetékes hatóságok hatásköre kiterjed a bemeneti adatok szolgáltatásának előírására is. A rendelet nem vonatkozik a központi bankok és bizonyos körülmények között a központi szerződő felek és a hatóságok által nyújtott referenciamutatókra.
A referenciamutató-kezelőknek az elhelyezkedésük szerinti ország illetékes hatóságához kell majd engedélyért fordulniuk, és annak felügyelete alá tartoznak. Ha egy referenciamutató-kezelő nem felel meg a rendelet előírásainak, az illetékes hatóság visszavonhatja vagy felfüggesztheti az engedélyét. A referenciamutató-kezelőknek olyan irányítási és ellenőrzési eljárásokat kell alkalmazniuk, amelyek biztosítják az összeférhetetlenségek elkerülését. Az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) fogja koordinálni a referenciamutató-kezelőknek a nemzeti ellenőrző hatóságok általi felügyeletét. A kritikus referenciamutatókkal kapcsolatos döntéshozatal céljából felügyeleti kollégium jön létre, amelyben a nemzeti felügyeletek mellett az ESMA is részt vesz.
A referenciamutatókra a méretüktől és jellegüktől függő követelmények vonatkoznak majd, ugyanakkor az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetének (IOSCO) nemzetközileg elfogadott elveivel összhangban egy minimális követelményrendszert minden esetben be kell tartani.
Az árupiaci és a szabályozott piaci referenciamutatókra, valamint a referencia-kamatlábakra külön szabályozás vonatkozik.
A nem uniós országok által előállított referenciamutatókat – amennyiben azok megfelelnek az IOSCO-elveknek – az uniós felügyelt szervezetek „elismerési” vagy „jóváhagyási” rendszer alapján alkalmazhatják.
Egy részleges egyenértékűségi rendszer fogja megkönnyíteni az egyenértékűség biztosítását olyan harmadik országok viszonylatában, amelyek nem tervezik, hogy a közeljövőben minden típusú referenciamutatóra vonatkozó teljes rendszert vezessenek be, viszont adott referenciamutatókra – például egyes referencia-kamatlábakra – vagy ezek kezelőire különös szabályokat vezettek vagy vezethetnek be.
A rendelet szövege magyar nyelven is elérhető a következő internetes oldalon keresztül: http://data.consilium.europa. eu/doc/document/PE-72-2015-INIT/hu/ pdf.