„Nem az adórendszernek, a bevallásnak kell egyszerűnek lennie”

Éles tesztelésre kiváló lehet az e-szja idei bevezetése, az igazi nagy kérdés, hogy vizsgázik a kifizetők adatközlése. Az EY-hoz társult ügyvéd szerint tízéves időtávban érdemes gondolkodni arról, hogy a vállalkozói adóbevallásokat is a NAV készíti majd.

Az emberek zöme nagyon ideges lesz, ha a személyijövedelemadó-bevallásról beszélünk, de nem amiatt, hogy vaj van a füle mögött, hanem attól, mert megter­helőnek tartják. Ön szerint miért?

• Az egyik oldal az, hogy adózni sen­ki nem szeret. De persze, azt azért min­denki elismeri, hogy adózni kell – csak mennyivel jobb lenne, ha nem nekem kéne. A másik ok sokkal prózaibb: ami­kor 1987-ben többedmagammal az adó­reformon dolgoztunk, a Világbank támo­gatásával szakértők érkeztek hozzánk, és nagyon sok megszívlelendő tanácsot ad­tak. Az egyik az volt, hogy fontos, hogy az adóbevallás olyan legyen, hogy egy 14 éves gyermek is megértse. Tudni kell, hogy hiába a tankötelezettség, a népesség 4-5 százaléka analfabéta. Ez még nem len­ne gond, de a hivatali nyelv esetében az „analfabétizmus” aránya 35-40 százalék­ra nő, ha pedig adóügyi kérdésekről be­szélünk, a polgárok 50 százaléka nem érti a leírtakat. Az adórendszer összeállítóinak erre mindig figyelemmel kell lenniük.

Hát ha így gondolkodunk, akkor le­het, hogy nem volt elhamarkodott igény a miniszterelnöktől az, hogy „söraláté­ten” elférjen az adóbevallás...

• Az állandóan felmerülő kérdés, hogy a teljesen leegyszerűsített adórendszer a legcélravezetőbb-e. A nyugati példák egy­értelműen azt mutatják, hogy a jól körül­határolt csoportoknak szóló, megfelelő kedvezmények mellett nőhet leginkább az adómorál – igaz, ez azzal jár, hogy a bevallások egyre bonyolultabbak lesznek. Az is érthető, ha az állam bevételei növe­lése érdekében rendre új és új adóneme­ket talál ki, ám azt is fontos mérni, hogy csak olyan adót vessünk ki, amelyből a beérkező bevétel több, mint amennyibe az adó beszedése kerül, illetve annak költ­sége, amennyivel esetleg az adó visszaveti a szabályozott területet. A magyar szemé­lyi jövedelemadó- és bevallási rendszer egyébként szerintem megfelelő – nálunk egy magánszemély kisebb összpontosítás­sal igenis ki tudja tölteni a szükséges adat­sorokat. Nálunk nem kell – mint például az Egyesült Államokban – minden szja-bevalláshoz ügyvédet, könyvelőt fogadni. Jól kialakított rendben a kifizetők a megfe­lelő sor megadásával jelzik, hova kell írni a megfelelő tételt. Ugyanakkor azt gondo­lom, jó irányba megyünk el akkor, amikor nem a bevallás méretét, hanem a bevallás módját korszerűsítjük. Az adóhatóság ál­tal kitöltött bevallás helyes, jó irány.

A március 13-i adatok szerint 437 ezer adózó kérte a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, hogy postán juttassa el szá­mukra az adótervezetet, amit a rendel­kezésre álló adatokból állított össze a hi­vatal. Ez milyen arány?

• Az előzetes várakozásaimat igazolja, azt, hogy az érintettek nagyjából 10 szá­zaléka igényli majd ezt a megoldást. Per­sze fontos tudni, hogy az adózók több mint 80 százalékának az égvilágon semmit nem kell tennie a bevallásával, hiszen csak egy helyről kapja a bérét, és nincs érdemben elszámolható adókedvezménye. A kérdés tehát nem is igazán ez, hanem az, hogy most vizsgázik először pontosan az, hogy megfelelő-e a kifizetők adatszolgáltatása.

Eddig ez nem derült ki?

• Természetesen kiderült, ám vélhetően nagyon sok tétel rejtve maradhatott – mi­után az adózó és a kifizető bevallása nem igazán futott össze. Ezen némileg már vál­toztatott az a lehetőség, hogy a munkálta­tó készíthette el dolgozójának az adóbe­vallását, de az igazi mérés most fog történ­ni, amikor a NAV az alapján számol, amit a kifizető megküldött neki. Ismét hangsú­lyozom: nem kell szándékos csalásra gon­dolni, elég mindössze egy tizedesjegy el­írása, és az adózó szép befizetendő adó­hátralékkal szembesül. Azt gondolom, most időben lépte meg az adóügyi kor­mányzat az átállást, ilyen megoldás elkép­zelhetetlen volt akkor, amikor az indulás környékén még 30 százalék felett volt az adatszolgáltatói pontatlanság. Most vi­szonylag jó esély van arra, hogy túl nagy gikszerek ne forduljanak elő. Nem zárom ki, hogy az adóhivatali rendszerben is le­hetnek hibák – ilyen mennyiségű adatra nem lehet jól felkészülni egy pilot során, de ezek a hibák gyorsan, akár észrevétle­nül orvosolhatóak. A gondot a fent már említett adatszolgáltatói hibák jelentik, hi­szen az adóhatóság ezekért az egyébként tőle független hibákért is megkapja a bí­rálatot. A fentiek miatt gondolom azt, jó az az indulás, amikor a potenciális be­vallások 10-15 százalékával tesztelik első körben élesben a rendszert. Fontos az is, hogy a sajtó korrektül tájékoztassa a la­kosságot a történésekről.

A helyes adatszolgáltatás kikénysze­rítésére van eszköze a NAV-nak...

• Igen, van, de szerintem kontraproduktív az, ha az adóhatóság valóban betartja azt a jogszabályi lehetőséget, hogy minden téve­sen közölt adat 100 ezer forintos bírsággal sújtható. A szolgáltató NAV-koncepcióba nem is fér be, ráadásul most épp a szoro­sabb együttműködés lenne a cél...

Lehet, hogy a többség számára csak májusban tudatosul az, hogy mit gondol róla a NAV. Ez nem késői időpont?

• A világon mindenhol tendencia, hogy az adóbevallást a végletekig húzzuk. Nem volt még vasárnapi nyitva tartás Magyar­országon, amikor az adóbevallások miatt posták nyitottak ki és tartottak nyitva éjfé­lig az adóbevallások napján, a bevallások 40-50 százaléka lett feladva az utolsó na­pon. A modernebb időkben az e-bevallás rendszere élt meg hihetetlen nyomást a beküldések miatt. Most az adózóknak 18 napjuk lesz, hogy véleményezzék a NAV által elkészített bevallást – nem hiszem, hogy komoly változás lesz –, a május 20. előtti 1-2 nap nagyon hangos lesz – még akkor is, ha most legalább csak azok moz­dulnak, akiknek észrevételük lesz, hiszen a többieknek – a hallgatás beleegyezés el­vén – semmi dolguk nem lesz. Ne felejt­sük el azt sem, hogy az önellenőrzés le­hetősége a későbbiekben továbbra is min­denki rendelkezésére áll.

Mikorra rázódhatunk bele?

• Két-három év alatt mindenképp, de persze ezt is tanulni kell. A legfontosabb talán az, hogy most arról beszéljünk, hogy mindenki nézze át majd azt a kísé­rő levelet, amelyet az elkészített bevallás­hoz mellékel majd a NAV. Ennek alapján láthatóvá válik, hogy mi az, amit az adó­zó nem tett meg, mi az, amit a munkál­tatónál ellenőrzini kell. Tipikusan ilyen a családi adókedvezmény igénybevéte­le: a NAV nem lát rá a családi viszonyok­ra, így a kedvezmény igénybevételét min­denképp a munkáltatónak kell bejelente­nie a dolgozónak.

Rögtön merünk nagyot álmodni: Var­ga Mihály tavaly év végén arról beszélt, hogy belátható időn belül akár a vállalko­zások adózásánál is a NAV készíti a beval­lásokat. Erről mi a véleménye?

• Ez azért számottevően nagyobb fa­lat, s ha engem kérdez, tíz éven belül erre nem lehet tömegesen számítani. Francia­országban megpróbálták már, de nem ve­zetett komoly eredményre – pont azért, mert a vállalkozói világ sokkal heterogé­nebb, mint a polgárok, sokkal több az el­számolható költség stb. Mindazonáltal az adatok elektronizálása, az elektroni­kus számlázás megkövetelése mind-mind abba az irányba hat, hogy valamikor a jö­vőben valóban képes lesz/lehet az adó­hivatal az egyszerűbb cégek adózási fel­adatainak elvégzésére. Azzal kell vigyáz­ni, hogy míg a lakossági ügyfelek zöme értékeli és figyelmességnek fogja fel, hogy leveszik a vállukról az adóbevallás elké­szítésének terhét, addig a vállalkozói vi­lágban – legalábbis az első időben – bi­zonyosan bizalmatlanságot szül majd az intézkedés.

Később azonban ez lehet az alapja az adóteher csökkentésének, nem?

• Való igaz, az adóterhelés még mindig magas Magyarországon, ha azt tekintjük, hogy a GDP 37,5 százalékára rúg. De már érdemi javulásnak számít, hiszen tíz évvel ezelőtt még 40 százalék felett állt ugyan­ez a mutató. Ettől ma még a környező or­szágok előttünk állnak. Ugyanakkor sze­retném nyomatékosítani azt, hogy a bü­dzsének mekkora bevételre van szüksége, magyarán szólva az a kérdés, hogy mire és mennyit szeretnénk költeni, nem adó­zási, hanem költségvetési kérdés.

***

NÉVJEGY

VÁMOSI-NAGY SZABOLCS

• az ELTE Állam- és Jogtudományi karának elvégzése után

• 1970-től a Fővárosi Illetékhivatalban, 1973-tól 1978-ig a Pénzügyminisztériumban dolgozott előadóként, főelőadóként

• 1978-tól 1987-ig a Pest megyei Illetékhivatalban töltött be különböző vezetői megbízatásokat

• 1987-ben az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalhoz (APEH) került, amelynek 1997 óta elnökhelyettese volt

• 2004-ben ideiglenes adóügyi helyettes állam­titkár volt

• 2006-tól az Ernst & Young Adótanácsadó Kft. igazgatója

• 2010-től ügyvéd. A Vámosi-Nagy Szabolcs Ügyvédi Iroda társult az EY tanácsadó céggel.

• címzetes egyetemi docens

• 1999-ben Magyary Zoltán-emlékérmet kapott, 2003-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdem­rend lovagkeresztjével tüntették ki

• 2004-től az Európai Csatlakozási Emlékérem birtokosa, ugyanebben az évben kapta meg a Heller Farkas pénzügyi szakmai díjat