AZ ELEKTRONIKUS MEGOLDÁSOK EGYSZERŰEN OLCSÓBBAK, GYORSABBAK ÉS PONTOSABBAK - INTERJÚ HEINCZINGER RÓBERTTEL

– Mi a véleménye a hazai cégkapu rend­szerről? Felkészült Magyarország az egyre szélesebb körű elektronikus ügy­intézésre mind hivatali, mind adózói szinten?

– Az elektronikus kommunikáció el­kerülhetetlen. Mint minden új rendszer, így a cégkapu rendszer is hoz változáso­kat: ki kell tapasztalni, meg kell szokni. Ez nem volt másképp korábban sem, akár az ügyfélkapuval, akár az e-papírral. Je­lenleg, legalábbis a tapasztalataink azt mutatják, némi indulási zavar mutatko­zik a jogosultságokban. Főként abban a tekintetben, ki milyen dokumentumhoz férhet hozzá, illetve hogyan kapja meg, és mi történik akkor, ha egy dokumen­tumhoz több ember is hozzáfér. Hiszen az első – nem feltétlenül illetékes személy általi – megnyitástól kezdve indul el egy határidő, ez jelzi, hogy a cég felé kézbe­sített egy dokumentum. Nyilván minél nagyobb egy vállalat, minél több külsős szolgáltatóval dolgozik különböző terü­leteken, annál bonyolultabb a jogosultsá­gok megfelelő személyeknek történő ki­osztása, monitorozása és a változások le­követése, a meghatalmazások visszavo­nása és adminisztrációja. A gyakorlati ta­pasztalatok alapján javítani, finomítani is kell majd a cégkapu rendszeren.

– Milyen finomhangolásra gondol el­sősorban, és mik a rendszer előnyei?

– Például ügyféloldalról jó lenne azt is nyomon követni, hogy több jogosult ese­tén ki és mikor nyitott meg egy-egy do­kumentumot. Persze az adóhivatalnak is alkalmazkodnia kell ehhez az új kom­munikációs csatornához. A cégkapu le­hetővé teszi különböző formátumú, akár nagyméretű fájlok küldését is, és így a helyhezkötöttség nélküli ellenőrzést, ad­minisztrációt is. Ez természetesen jelen­tős költségmegtakarítást eredményezhet az adóhivatalnál – és persze az ügyfelek­nél is. Csak egy kis egyszerű példa az elő­nyökre: egy határidős beadvány végle­gesítésénél nem kell fél szemmel az órát nézni, hogy odaérjek még a postára fel­adni, hiszen normál hivatali időn túl is elérhető már a rendszer.

Összességében mindezek a változások elkerülhetetlenek. Mind az ügyfeleknek, mind az adóhatóságnak érdeke a pontos, gyors, költséghatékony kommunikáció. Remélem, a kezdeti gyermekbetegségekre hamar találnak megoldást a fejlesztők.

– A hazai adózási-bevallási rendszer elmúlt évekbeli változások már mind ebben az irányban haladtak. Minden a digitalizációról szól? Mi általánosság­ban az EY-nak és partnereinek meglá­tása a bevallásokról?

– Elkerülhetetlen az elektronikus adó­bevallásra történő átállás. Egyértelműen látszik a bevallási statisztikákból, hogy mára már praktikusan kiszorul a papír­alapú rendszer a személyi jövedelemadó területén is. Az elektronikus megoldá­sok egyszerűen olcsóbbak, gyorsabbak és pontosabbak. Még a különböző bevallási nyomtatványokon belüli egyszerűsítések­ben, adattartam-szűkítésben látok egyéb­ként előrelépési lehetőséget. Sok repetitív adat szerepel, ilyen például a társaságiadó-bevalláson a beszámoló sorok tájékoztató adatként történő szerepeltetése, vagy em­líthetem az áfabevallás EU-s összehason­lításban kiemelkedő túlrészletezettségét.

Én a bevallási rendszerhez sorolom az online kasszákat, az EKÁER-t és az on­line számlajelentést is. Ezek fogadtatása nem volt felhőtlen, sok terhet rótt a vál­lalkozásokra, és még mindig sok terhet jelent számukra. Az örök adóztatási di­lemma alapján nehéz a határt meghúzni, hogy mennyire terhelhetők adminisztrá­cióval a becsületes adózók a jogkövetés­ben kevésbé lelkes adózók miatt. Ezek a rendszerek jelentős fehéredést eredmé­nyeztek, ami számottevő adóbevétel-nö­vekedést és gazdaságfehérítést hozott. Az eredmény elvitathatatlan, még régiós ki­tekintésben is példaértékű. Közös érde­künk persze ez az irány, hiszen minél ke­vesebb az adócsaló, annál inkább nyílik tér az adóteher csökkentésére. Ugyanak­kor a felhalmozódott gyakorlati tapaszta­latok alapján azt gondoljuk, lehetne egy­szerűsíteni a kapcsolódó adminisztrációs terheken. Ezt különösen igaznak tartom az EKÁER esetében. Az online szám­laadat-szolgáltatással kapcsolatban még nem hiszem, hogy teljesen elült a por, az XSD séma újabb verziói még további fel­adatokat fognak hozni.

– Itt mire gondol pontosan?

– Ha változik az adattartalom vagy az adatok formátuma, akkor újra hozzá kell nyúlni a lefejlesztett szoftverekhez. Ilyen változás például, ha kötelező elem lesz az árfolyam vagy például az áfa kul­csonkénti összesítések kötelezővé tétele. Komplex, egyedi igényekre szabott vál­lalati ügyviteli rendszereknél bármilyen változtatás egyedi fejlesztést igényel, ami idő- és költségigényes.

– Az elektronikus ügyintézés legfőbb jelentőségét miben látja? Kinek jó ez és miért?

– Gyors, transzparens, pontos és költ­séghatékony. Az előnyök mindkét olda­lon érvényesek, jó az adózónak és a ha­tóságnak is.

– Ön egy-két éve pozitívan nyilatko­zott a NAV szolgáltatói szerepe kap­csán. Most hogyan látja az azóta be­vezetett változások mentén az adó- és vámhivatalt?

– Abszolút tartom a pozitív vélemé­nyemet. Egyértelműen érzékelhető az el­mozdulás. Korábban sokszor éreztem az „aha, hibáztál, jól megbüntetünk” hoz­záállást. Most egyre inkább azt látom, hogy „itt egy hiba, legyen szíves kijaví­tani, önellenőrizni”. Ez úgy is igaz, hogy sokkal fókuszáltabbak az adóellenőrzé­sek, jobban használja az adóhivatal a ren­delkezésére álló „big data”-t. Néha olyan érzésem is van már, hogy az ellenőr csak végigmegy a „big data” alapján összeállí­tott ellenőrizendő tételek listáján, és mást nem is tesz. Nagyon fontosnak tartom ezt a változást: az adóhivatalnak és az adó­zóknak nem ellenségnek kell lenni, nor­mális kapcsolatra van szükség. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig mindenben egyet kell érteni, lehetnek viták, perek is, mint ahogy vannak is.

A NAV szolgáltatói szerepköréhez so­rolom azt is – bár az én ügyfélkörömet nem érinti, de fontos –, hogy kalkuláci­ókkal alátámasztott ajánlásokat tesz az adózóknak az egyszerűsített adózási mó­dok választására.

– Az EY-nál milyen tematikákkal fog­lalkozik? Milyen területeken dolgozik a legszívesebben?

– Ügyfeleim teljes körű kiszolgálására törekszem az adott kérdés vagy megol­dandó feladat által megkövetelt specia­lista kollegáim bevonásával akár szigo­rúan vett adózáson kívüli szakterületek­ről is. Ez változatos munkát, folyamatos szellemi kihívást jelent. Sok adózási terü­lettel tudtam és tudok mélyebben is fog­lalkozni. Adónemeket tekintve régebben az áfa volt a fő fókuszom, az utóbbi pár évben ismét inkább társasági adóra kon­centrálok. Legszívesebben komplex, bo­nyolult feladatokkal foglalkozom, mint például az adóellenőrzésekkel, adóvi­tákkal kapcsolatos szolgáltatások. Itt ér­dekes tapasztalat, hogy milyen sok mú­lik az ügyfelek implementációs képes­ségén, alaposságán, körültekintésén. Fe­lelősségi körömbe tartoznak a társasági adó, M&A (Mergers and Acquisitions) adószolgáltatások és az adóvitákhoz kap­csolódó szolgáltatások.

– Milyen adóváltozások érintik legin­kább az ügyfeleiket 2019-ben?

– Van olyan változás, amely sokakat érint, de nem sok alternatív tervezés ma­radt, ilyen például a cafeteriaelemekben bevezetett változás.

Általános érvényűen a legtöbb kérdést és feladatot az összefoglalóan BEPS név alatt futó kérdések okozzák. Idetartoznak többek között a transzferár országonkénti jelentései, az eredményszegmentáció, il­letve az ezek eredményeként felvett po­zíciók biztosítása, valamint az alultőké­sítési szabályok változása.

Kellemes meglepetés volt a csomag­ban a csoportos adóalanyiság, ami soka­kat érint és érdekel.