A vállalati működés jobban illik hozzám - INTERJÚ ORBÁN GÁBORRAL

– A Richter Magyarország egyetlen válla­lata, amely tavaly olyan innovatív gyógy­szert hozott létre, amely magyar innová­cióként Magyarországon készült, és a világ legfejlettebb gyógyszerpiacán, az USA-ban, a nyugat-európai országok­ban és végül a hazai piacon is magyar termékként került forgalomba, tavaly innovációs nagydíjat is nyert.

– Büszkék vagyunk, hogy a Richter ku­tatói által feltalált originális gyógyszerké­szítmény, a cariprazine mind az USA pia­cán (Vraylar márkanéven), mind az Euró­pai Unióban (Reagila márkanéven) meg­kapta a forgalomba hozatali engedélyt. A készítmény piaci forgalma minden várako­zást felülmúlóan növekszik, az USA-ban, a licencpartnerünk, a Vraylar árbevétele idén már meghaladja a 400 millió dollárt, amelyből a Richter a hatóanyag-szállítás ellenértékét és a jogdíjat kapja. Ezzel azon kevés cég közé tartozunk, amely nem fi­zeti, hanem kapja külföldről a licencdí­jat, ezzel igen jelentősen javítva a magyar gazdaság nemzetközi fizetési pozícióját.

– Mit gondol, az olyan, innovációra és kutatás-fejlesztésre fókuszáló cégnek, mint a Richter, mennyire kedvező a ha­zai adózási környezet?

– Egy innovációorientált vállalat szá­mára aligha létezik kedvezőbb adózási környezet, mint a magyarországi. A nem­zetközileg is versenyképes társaságiadó-kulcsok mellett ki kell emelni azt, hogy a k+f közvetlen költségek adóalapból való kétszeres leírhatósága és a licencbe adott termékjogok után kapott jogdíjbevételek 50 százalékának adóalap-csökkentő tétel­ként való elszámolhatósága kivételes erejű ösztönzést jelent a kutatás-fejlesztés és az innovációorientált vállalatok számára. A magyarországi adózás versenyhátrányt okozó elemeként egyedül a helyi adózást említeném, de a k+f és a kapott jogdíjra vonatkozó kedvezmények a helyi adózás­ban is érvényesíthetők.

– A vállalat ez évi első három negyed­évre vonatkozó üzleti jelentésében azt írja, hogy a Richter a magas k+f költé­sei miatt lényegében már a második ne­gyedévtől mentesült a gyógyszergyártók különadója alól. Biztosan hasznosnak tartják a 2019-től szintén érvénybe lépő szociális hozzájárulási adóban beveze­tendő új k+f kedvezményt.

– Minden ilyen intézkedésnek üzenetér­téke van. A Richter büszkén vallja magá­ról, hogy magyarországi székhelyű nem­zetközi csoport, amely már csak hazafias okokból is Magyarországon tartja k+f te­vékenységét és befektetéseit, de az is na­gyon lényeges, hogy ezt a magyar adózási rendszer is honorálja.

Éppen ezért rendkívül fontos számunkra a gyógyszeripari különadók k+f költségek­kel történő csökkentési és következő évre történő továbbviteli lehetősége. Úgy gon­doljuk, hogy a kormányzat ezen kedvez­mény hosszú idő óta tartó fenntartásával is a hazai k+f tevékenység fenntartására és növelésére ösztönzi a gyógyszercégeket.

Természetesen örülünk minden új ked­vezménylehetőségnek, így a szociális hoz­zájárulási adó új k+f kedvezményének is. A szociális hozzájárulási adó jelenlegi kedvezményfeltételeinek kibővítését és a „bérplafon” a k+f-ben foglalkoztatottak pi­aci bérével összhangba hozását is szorgal­maznánk. Ez igen jelentősen ösztönözné a cégeket a k+f tevékenységük és a k+f-ben foglalkoztatottak számának növelé­sére, valamint a külföldön dolgozó kuta­tók hazacsábítására is még inkább lehe­tőséget adna.

– Milyen adózási politikája van a vál­lalatnak, hogyan döntenek az adózást érintő számvitelpolitikai kérdésekben?

– A Richter csoportnak több mint 30 or­szágban vannak tagvállalatai. A csoport­ban a termelő leányvállalatokat profitköz­pontként működtetjük, míg a marketing­szolgáltatásokat nyújtó cégeinket költség­központként. A magyarországi anyaválla­latban képződik az árbevétel 80 százaléka, és mivel a k+f tevékenység révén az anya­vállalatban összpontosulnak a befekteté­sek és a kockázatvállalás, illetve az anya­vállalat vállalja a nemzetközi marketing­hálózat fenntartásával kapcsolatos kocká­zatokat is, ezért a csoport által megtermelt eredmény döntő része is az anyavállalat­ban képződik. A csoport mindegyik tag­vállalata készít beszámolót a helyi szám­viteli törvények szerint és adót fizet a he­lyi adózási rendszer szerint.

– A Richter is az IFRS-ek szerinti be­számolót készít? Milyen előnyeit látja ennek?

– A csoporttagok a helyi beszámolóju­kat az IFRS követelményei szerint átala­kítva küldik meg a magyarországi köz­pontnak, és azokból kiindulva már 2003 óta IFRS konszolidált beszámolókat ké­szítünk és teszünk közzé. Ettől azt várjuk, hogy azon átmeneti időszak lejárta után, ameddig az összehasonlítási előírások mi­att a magyar számviteli rendszer szerint is kell elszámolásokat készítenünk, csök­kenni fognak az adminisztratív terheink. Egyelőre azonban még nem csökkentek, mert egy sokkal bővebb tartalmú egyedi beszámolót kell készítenünk és a csopor­ton belüli tranzakciókra is el kell készíte­nünk az IFRS-értékeléseket. Amikor az egyes IFRS-szabványok valamilyen kér­désben számviteli politikai választási le­hetőséget biztosítanak számunkra, akkor mindig azt az elszámolási módot igyek­szünk választani, amely csökkenti a be­számolásba bevont érintett tételek várható jövőbeli volatilitását, hiszen bevételeink 90 százalékát külföldről, a legkülönbö­zőbb devizákban kapjuk.

– Mi a véleménye a jövőre bevezetendő csoportadózásról? Hogyan érinti ez a Richtert?

– A Richter csoport németországi tag­vállalatai már élnek a német adózási rend­szer által biztosított csoportadózással, ott 5 tagvállalatunk van összevonva egy adó­zási csoportba a szövetségi szintű társa­sági adózásban. Még nem döntöttünk ar­ról, hogy Magyarországon beadjuk-e a csoportadózásra vonatkozó kérelmet. Ma­gyarországon számunkra ez nem adóop­timalizálási, hanem adminisztrációs kér­dés. Azt kell mérlegelnünk, hogy többet nyerünk-e azzal, hogy a csoportadózásra való áttérés után a csoporttagok közötti tranzakciókra már nem kell transzferár-dokumentációt készíteni, mint amennyi többletfeladatot a csoportként való adózás koordinálása és végrehajtása jelent majd. Ráadásul, mivel a Richter az IFRS szabá­lyai szerint készíti egyedi beszámolóját, a csoportos társasági adózáshoz az érintett leányvállalatoknak is át kellene térnie az IFRS alkalmazására.

– Mit gondol az elmúlt évek adópoliti­kai intézkedéseiről – hiszen néhány évig ön volt Magyarország adózásért és pénz­ügyekért felelős államtitkára?

– Az ország nemzetközi versenyképes­ségének erősítését szolgálta, hogy a társa­sági adó és az szja több lépcsőben csök­kentésre és egységesítésre került. A mára kialakult mértékek kiállják a nemzetközi összehasonlítás próbáját. A kormányzat régi adósságát törlesztette azzal, hogy az utóbbi években szisztematikusan csök­kentette a bérekre rakódó vállalati terhe­ket. Úgy tudta ezzel a növekedést ösztö­nözni, hogy közben a költségvetési egyen­súlyt is megőrizte.

Egy olyan kiterjedt dolgozói juttatási rendszerrel rendelkező vállalat számára, mint a Richter, az átlagosnál is érzéke­nyebb kérdés a cafeteria-elemek maga­sabb adózása 2019-től. A munkavállalói oldallal folytatott nehéz tárgyalások során afelé tartunk, hogy karcsúsítjuk a juttatá­sokat és igyekszünk a béremelésre össz­pontosítani a forrásainkat.

– Nehéz volt néhány éve a váltás, ami­kor a Richter stratégiai igazgatója lett?

– A vállalati működés jobban illik hoz­zám, mint a közigazgatás – ezt sokan sok­szor megállapították régebben is, úgyhogy ebből a szempontból a váltás nem volt nehéz. Ami viszont határozottan új volt, az az ipari környezet a pénzügyi szektor után, és az egy darabig eltartott, míg eh­hez hozzászoktam. A másik kihívást az jelentette, hogy az élettudományok foga­lom- és összefüggésrendszere rendkívül mélyen áthatja a Richterben folyó mun­kát. Itt volt és van bepótolni valóm. Sze­rencsére kiváló munkatársak vesznek kö­rül, akik tudják, hogy szeretek tanulni.