A HÁTTÉRBEN VÉGZETT SZAKÉRTŐI MUNKA KIFIZETŐDŐ VOLT - Interjú Besesek Botonddal

– A nemzetközi adózási történelem egyik legjelentősebb lé­pése a globális minimumadó. Az OECD is mérföldkőnek nevezte a megállapodást, amit többéves huzavona után si­került elérni. Valóban ilyen fontos megegyezésről van szó?

Kétségtelen, hogy a 21. század egyik meghatározó nem­zetközi megállapodásáról van szó. Százharminchat ország egyezett meg a globális minimumadóról, ami az előzetes szá­mítások szerint több mint 125 milliárd dollárnyi profitot al­lokál át a világ 100 legnagyobb multinacionális vállalatától.

– A korábbi híradások szerint Magyarország a végsőkig ellenállt, de végül csak elfogadta a javaslatot? Miért gon­dolta meg magát?

Egyszerűen azért, mert sikerült elérni egy olyan kompro­misszumot, amelynél Magyarország érdeke a megállapodás­hoz való csatlakozás volt. Ahhoz pedig, hogy ezt a komp­romisszumos javaslatot elérjük – ezt szerénytelenség nélkül mondhatom –, a magyar érdekek szakszerű és következetes képviseletére, valamint aktív nemzetközi együttműködésre volt szükség. Véleményem szerint kivételes a megállapodás amiatt is, mert egy világszinten alkalmazandó szabály módo­sult érdemben a magyar szakemberek által befektetett munka hatására. A Pénzügyminisztérium munkatársai szakértelmé­nek, felkészültségének és lelkesedésének óriási szerepe volt ebben. A kollégáimmal két és fél éven keresztül dolgoztunk azon, hogy egy fair és igazságos globális minimumadót ve­zethessen be minden ország. Több mint százféle szövegja­vaslatot véleményeztünk, és az egyeztetéseken is sikeresen képviseltük a magyar érdekeket. A háttérben végzett szak­értői munka kifizetődő volt. Az eredeti, kiinduló javasla­tot így több ponton is sikerült megváltoztatni. Ugyanilyen mértékben köszönhető az eredmény annak is, hogy a ma­gyar kormány 12 éve következetesen törekszik arra, hogy a nemzetközi színtéren is egy versenyképes adórendszer jöj­jön létre Magyarországon.

– De a magyar társasági adó 9 százalék, a globális mini­mumadó pedig 15 százalék. Ezzel a 6 százalékos adóeme­léssel a megállapodás mégse annyira nevezhető áttörésnek.

Dehogyisnem. Az egyik lényeges eredmény éppen az volt, hogy sikerült rögzíteni, hogy ez a 15 százalékos adómérték a maximum adómérték, ezt nem fogják növelni. Másrészt azt azért fontos leszögezni, hogy ez nem egy számtani mű­velet, itt nem úgy kapjuk meg az eredményt, mint egy elsős matekórán, hogy a nagyobb adómértékből kivonjuk a kiseb­bet. Ennél sokkal cizelláltabbak és érdekesebbek a magyar és a nemzetközi adószabályok, és ha a kettőt vegyítjük, úgy válik még komplexebbé az adórendszer. A mi célunk éppen az volt, hogy a globális minimumadó rendszerét a lehető leg­igazságosabbá tegyük, olyanná, amely nemcsak a gazdasági nagyhatalmak érdekeit helyezi előtérbe, hanem a többség­ben lévő kisebb országokét is.

– Értem. Ha nem is egy első osztályos kivonási példá­val, de valahogy nem lehetne mégis számszerűsíteni azt, hogy miért is nagy eredmény ez a 15 százalékos globális minimumadó?

Még mielőtt belemennénk a számokba, érdemes leszö­gezni, hogy a globális minimumadó bevezetése egyáltalán nem érinti a kkv-kat. A magyar társasági adó kulcsa nem emelkedik, 9 százalék marad. A globális adóminimumot Magyarország egy célzott megoldással szedheti majd be az érintett nagyvállalatoktól. Éppen ez az egyik legnagyobb eredményünk! De visszatérve a számokra, igyekszem egy olyan példát hozni, amely igazolja, hogy miért is neveztem kivételesnek azt, amit Magyarország elért. A minimumadó eredeti tervezetét azért tartottuk elfogadhatatlannak, mert a magyar vállalkozásokra rótt többlet-adókötelezettség – szá­mításaink szerint – 11 százalék lett volna, amely az érintett cégeknek 197 milliárd forintnyi plusz-adóbefizetést jelentett volna. Ezt a többlet-adókötelezettséget sikerült 11 százalék­ról 2 százalékra csökkentenünk. Ráadásul korábban ezt el­sősorban az anyavállalat országa szedhette volna be, míg je­lenleg ez elsőként Magyarország joga lesz.

– Ez valóban elég meggyőző eredmény. De miért nem akar Magyarország több adót beszedni a nagy nemzet­közi cégektől?

A válasz nagyon egyszerű: Magyarország nem adóztatja alul ezeket a vállalkozásokat, csak az adókat más szerke­zetben szedi be. Magyarország 12 évvel ezelőtt egy nagy adózásiszerkezet-átalakításba kezdett, amelyet egyébként a nemzetközi szakirodalom is hatékonyabbnak, a gazdasági növekedést jobban elősegítőnek tart: folyamatosan csökkent­jük a jövedelemadókat, köztük a vállalati nyereséget terhelő adót is, közben egyre fokozottabb mértékben támaszkodunk a fogyasztási-forgalmi típusú adókra az adóbevételeken be­lül. Ezzel szemben a mostani globális minimumadó-javas­lat kizárólag a társaságok profitját terhelő adókat veszi fi­gyelembe, más adónemeket (például a munkavállalók után fizetendő adót, forgalmi adókat) nem.

– Hány céget érint az OECD új adófajtája? És azt ho­gyan fogják befizetni?

A Pénzügyminisztérium becslése szerint összességében a multinacionális vállalatcsoportok mintegy két-háromezer Magyarországon működő tagját érintheti. Azt a teljesség kedvéért azért nem árt mellétenni, hogy az érintettek fize­tik az összes társasági adó és iparűzési adó mintegy har­madát-negyedét.

Az OECD által megalkotott szabályrendszer értelmében a kiegészítőadót az államonként megállapított tényleges adókulcs alapján vetik ki. Ha egy multinacionális vállalat­csoportot alkotó, egy joghatóságban egybeszámított válla­latok tényleges adókulcsa nem éri el a 15 százalékos mini­mális adókulcsot, akkor minden egyes tagvállalatra kiegé­szítő adót kell kivetni, amely az adót a minimális adószintre emeli. Fontosnak tartom e ponton kiemelni egy másik jelen­tős eredményünket: a minimumadó szempontjából a tény­leges adókulcs számításánál nemcsak a társasági adót, ha­nem a helyi iparűzési adót is figyelembe lehet venni fize­tendő adóként. Ez jelentősen csökkenti a minimumadóval érintett magyar vállalkozások számát.

– Már csak azt nem értem, hogy hogyan alakult át az OECD eredeti terve, amely a Facebookhoz és a Google-hoz hasonló digitális vállalkozásokat célozta? Ed Sheeran – aki néhány éve ugyan sokkal kevesebbet keresett, de mégis többet fizetett, mint az Amazon – nem fog örülni, ha megtudja, hogy lekerült a napirendről a digitális óriásvállalatok megadóztatása.

Nem került le a napirendről, de a súlypontok valóban vál­toztak. Időközben a nagyhatalmak a befektetésekért folyó versenyzést állították a fókuszba, és a globális minimum­adó bevezetésével tudtak állítani ezen a mérlegen: azt né­mileg maguk felé billentették. Ezért lett a két pillér közül a második, a globális minimumadó az erősebb. Az első pillér a legnagyobb, 20 milliárd euró feletti árbevételű vállalatcso­portok nyereségének felosztásáról szól. Ez az árbevétel 10 százalékát meghaladó „extraprofit” 25 százalékának adóz­tatási jogát osztja fel a piac országai közt. Vagyis ha például egy vállalat árbevétele 30 milliárd euró, a nyeresége pedig 7 milliárd euró, akkor ebből 4 milliárd euró fog extraprofit­nak minősülni. Ennek negyede, vagyis 1 milliárd euró adóz­tatási joga fog egy képlet alapján megoszlani a célországok között. Ezt azután minden ország szabadon adóztathatja a maga társaságiadó-kulcsával.

– Az Európai Unió Tanácsának új soros elnöke, Emma­nuel Macron ambiciózus tervekkel rázná fel a kontinenst. Az adóügyekben is várható ilyen nagy horderejű változás?

Igen. Franciaország határozott célja az, hogy a globális minimumadóról szóló irányelvjavaslatot még az elnökségük alatt elfogadják a tagállamok. A nemzetközi szinten vállalt 2023-as bevezetési határidő csak így tartható, ez egyben azt is jelenti, hogy idén a hazai jogalkotási feladatokat is el kell végezni. A legérdekesebb kérdés az alapvető szabadságjo­goknak történő megfelelés biztosítása, így például a globá­lis minimumadó szabályozásnak a belföldi leányvállala­tokra való kiterjesztése szükséges az alapvető szabadságjo­goknak, különösen a letelepedés szabadságának való meg­felelés érdekében.

– Mi a helyzet az Üzleti Adózás Magatartási Kódexszel (Code of Conduct)? Itt is döntésre szeretne jutni a Macron vezette új elnökség június 30-ig?

Az Európai Unióban fő szabály szerint adóügyi kérdések­ben csak egyhangú döntés lehet, minden tagállamnak el kell fogadnia azt. A 2020 ősze óta tartó tárgyalások valóban foly­tatódnak a francia elnökség alatt, tekintettel arra, hogy Ma­gyarország és Észtország hozzájárulása hiányában az aktu­ális módosítást a tanács nem fogadta el. De várhatóan a glo­bális minimumadó-javaslat mellett ez a kérdés ebben a fél évben kevésbé lesz reflektorfényben.

– És mégis, mi kifogásolnivalót talált Magyarország egy magatartási kódexben?

Első hallásra valóban nem tűnik túl izgalmasnak egy ma­gatartási kódexhez kapcsolódó munkacsoport mandátumá­nak a felülvizsgálata, de a tervezett módosítás két szem­pontból is fontos adóügyi jelentőségű. Ez az a két szempont, amely miatt nem támogatta Magyarország a még 1998-ban felállított munkacsoport mandátumának a felülvizsgálatát. Az egyik változtatás, amely a munkacsoportot felhatal­mazná az adórendszerek általános jellemzőinek vizsgálatára is, a jogbiztonságot veszélyezteti. Nincs ugyanis pontos de­finíciója ezeknek az úgynevezett „általános jellemzőknek”, csak a vizsgálandó rendelkezések hatását és a kivételeket határozták meg. Szóval pont a lényeg maradt ki: nem lehet tudni pontosan, mely bevezetendő rendelkezés vagy módo­sítás minősül majd károsnak. A jogbizonytalanság mellett azt is kifogásolta Magyarország, hogy az Európai Bizottság is bekerülne a munkacsoportba. Ez nem jó irány; a Bizott­ságnak adóügyekben más szerepköre van, ennek tágítása egy nem kívánt precedenst teremtene, olyat, ami túllépne az uniós jogharmonizáció elvein, és súlyosan sértené a tag­államok adóügyi szuverenitását. Az első kérdésben tudtunk kompromisszumos megoldást találni, a második kérdésben nem, így a végső megállapodás még nem született meg. A magyar hozzáállás ugyanakkor végig konstruktív volt és ez így marad a következőkben is.

– Ezek szerint 2022 a nemzetközi adózásban is tarto­gat kihívásokat, hisz egyességre kell jutni a globális mini­mumadóban, és a magatartási kódex vitája is folytatódik.

Igaz, és itt még vége sincs a felsorolásnak. Készül az úgy­nevezett unshell irányelv is. Az irányelv elnevezése is be­szédes, hiszen a fedőcégekkel való adózási célú visszaélések megelőzéséről szól, és olyan vállalkozásokat érint, amelyek a valóságban nem végeznek tényleges gazdasági tevékeny­séget, csak azért működnek, hogy bizonyos adókedvezmé­nyeket biztosítsanak a haszonhúzójuknak. Izgalmas és vitás kérdések biztos, hogy lesznek a kidolgozás során. Már az is érdekessé teszi az unshell irányelvet, hogy létrejöttében je­lentős szerepet játszott egy sajtóban robbant hír, a Panama-papírok leleplezése. De talán a legérdekesebb jogkérdés a teszt lesz, amelyen jelenleg is dolgozik a Bizottság. Gyakor­latilag ez a teszt teszi lehetővé, hogy a tagállamok eldöntsék, hogy a cég ténylegesen végez-e tevékenységet, vagy csak fe­dőcég. Azt már most leszögezhetem, hogy bár rendkívül fon­tosnak tartjuk a gazdaság fehérítését, de a cél nem szentesít­heti az eszközt. Nem szeretnénk, ha ez jelentős adminiszt­rációs többletfeladatot hozna a magyar vállalkozásoknak.

– Elég jól teljesít Magyarország a gazdaságfehérítésben, szükség van egyáltalán az unshell irányelvre? Ha egyhangú döntés kell, akkor meg is vétózhatnánk a bevezetését.

Valóban beváltak a gazdaságfehérítés magyar eszközei. Az online pénztárgép, az EKÁER és az online számla beveze­tésének sokat köszönhetnek a tisztességes vállalkozások és persze az államkassza is, 2010-től 2020-ig mintegy 3100 mil­liárd forint többletbevétele keletkezhetett a költségvetésnek. Az sem véletlen, hogy világszerte is hatalmas az érdeklődés a kormány gazdaságfehérítő intézkedései iránt. Nemcsak az Európai Unió tagállamai tanulmányozták az online eszközö­ket, hanem például Venezuela, Szaúd-Arábia és Dél-Korea is. A fehérítésben elért eredményeket az Európai Bizottság az áfarésről szóló, 2021. december 2-án kiadott tanulmánya is igazolja. A 2020-ra becsült 6,1 százalékos áfarés rendkí­vül biztató érték. Főleg ha mellétesszük, hogy 2010-ben 22,3 százalék volt ez az érték. Nemzetközi összehasonlításban is jól állunk, megelőzzük például Belgiumot vagy Franciaor­szágot. Az áfarés régiós átlaga 15,28 százalék, ez a két és félszerese a magyar értéknek. Ám a fedőcégek ténykedése több határt is átlép, és nem csak a törvényességét. Legtöbb­ször éppen azt használják ki, hogy egy adott ország jogha­tósága véget ér az országhatárnál. Ezért a nemzetközi szín­téren dolgozó adócsalók megfékezésére hatékony eszköz le­het a most még kidolgozás alatt álló unshell irányelv, de ez­zel együtt meg kell találni az egyensúlyt: fontos a fedőcé­gek kiszűrése, de az is, hogy az új szabályok a cégvilág le­gálisan működő szereplőire ne telepítsenek pluszterheket.

– Több mint 3000 milliárd a gazdaságfehérítésből. Ez kellő fedezetet biztosít az adócsökkentésekre? És vajon az adócsökkentés a megfelelő lépés a koronavírus kihí­vásaira? Különösen úgy, hogy a nemzetközi színtér a glo­bális minimumadóval éppenséggel adóemelést szorgalmaz.

Az adócsökkentés a legjobb válasz a koronavírus-válságra, többek között azért is, mert ezeknek az intézkedéseknek nem csak költségvetési hatása van. A munka adóterhének négy százalékpontos csökkentésével a munkaadók 600 milliárd forintnyi közterhet spórolnak meg az idén, de ezzel együtt – húszszázalékos ugrással – kétszázezer forintra nő a mini­málbér. Olyan változás ez, ami összességében sok százezer munkavállaló fizetését emeli meg. A béremelést az adócsök­kentés segítségével könnyebben kigazdálkodhatják a vállal­kozások, vagyis a közteher mérséklése a fizetések növelésé­nek egyik fontos támogató tényezője. Az is nagy eredmény, hogy a kormány a világjárvány ellenére tudta folytatni a jö­vedelemadók csökkentésére épülő adópolitikáját. Az adóad­minisztráció csökkentésében is sikerült a Covid alatt előre­lépni, hiszen a szakképzési hozzájárulás eltörlésével „felke­rült az i-re a pont”, 2022-re a munkajövedelmet terhelő adó­fajták számát tizenegyről háromra mérsékeltük. Sikerült te­hát az adócsökkentést és az egyszerűsítést összekötni. Ezt szeretnénk folytatni a jövőben is.

NÉVJEGY

43 éves, nős két gyermek édesapja.
2001-ben diplomázott a Budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Egyetemen, majd 2008-ban adótanácsadói végzettséget szerzett.
2003-tól 2004 áprilisáig elemző a Magyar Ál­lamkincstárnál, 2004 áprilisától 2005 szeptem­beréig a Pénzügyminisztérium államháztartási főcsoportjánál tanácsos, 2005 októberétől 2018 októberéig adótanácsadó, vezető menedzser a PricewaterhouseCoopersnél.
2018 szeptembere óta az adószabályozásért és számvitelért felelős helyettes államtitkár.